Szombat a mézeskalács sütés ideje volt. Ádi meglátott egy házikót, és Ő is szeretett volna egyet. És milyen egy anya. Mintha nem lenne semmi dolga, neki áll mézeskalács házikót készíteni. Na, mindjárt meg is állapítottam, hogy ez nem nekem való:-(
Életem első, és egyben uccsó ilyen próbálkozása.
Életem első, és egyben uccsó ilyen próbálkozása.
Viszont a mézeskalács íze, tényleg nagyon finom. Jövőre is ezt a receptet készítem, Limarától:-)
A színes cukorkások Ádi keze nyomán születtek:-)
5 megjegyzés:
Igen, elég macerás egy dolog, én is kétszer csináltam ilyet életemben, de soha többet, na jó a gyerekek miatt azért még egyszer majd, na meg az unokák miatt is egyszer:))))
Milyen trutymót csináltatok hozzá? Én mézestálat készítettem idén, apró mézeskalácsokat szerettem volna ráragasztani, de nem ragadt rá, türelmem meg nem volt többtíz kis vackot ott tartani a helyén...... :)
Hát, tényleg nagyon macerás. Először megpróbáltam az írókával ragasztani, de nem akart megmaradni. Végül zselatinnal ragasztottam. Külön-külön a falakat, a tetőt. Nekem két napos kis történet volt:-)
nagyon jól néznek ki !
Boldog Karácsonyt kívánok !
Köszönjük szépen, és viszont kívánjuk szeretettel:-)
Megjegyzés küldése