Nem vesztem ám el. Azt tudtam, hogyha elkezdődik a suli, sokkal kevesebb időm jut majd kreatívkodni. Dehogy ennyire kevés, arra nem gondoltam. Ádit hetente háromszor viszem, persze munka után, valamilyen külön foglalkozásra. Reflex torna, úszás, foci. Este7-8 óra felé már igen fáradt vagyok, hogy belekezdjek valamibe. Persze ez nem panasz, hiszen én vállaltam.
Eleinte lelkiismeret furdalásom volt amikor nem haladtam semmivel. De elgondolkoztam, hogy végül is ez hobby. Ha görcsösen, fáradtan, csak azért is csinálom, nincs benne élvezet, akkor értelme sincs. Így most nem görcsölök. Próbálok minél több időt tölteni a családommal, és amikor van kedvem, és jut egy kis időm, alkotok.
Persze terveim azért vannak, dehogy mi valósul meg belőle, a jövő zenéje.
A fent említett okokból kicsit tovább tartott, de végül is elkészült az őszi terítőm.
És elkészültek cicáim is, akik már meg is érkeztek Belindához, ahonnan majd a gyerekekhez mennek.
Közben kötöm még Ádám sálját, erre legalább van egy is időm, míg várok rá.
