Felháborító

Én nem szoktam a blogon dühöngeni. De ezt most, muszáj leírnom olyan mérges vagyok, még mindig remeg a gyomrom, ha csak rágondolok.

Meglátogatott a barátnőm a két lányával. Mivel nagyon szép az idő elmentünk sétálni a Duna-parton. Ádi nagyon szereti Fidót, így ő vezette pórázon. A barátnőm látta, hogy jön utánunk egy kutya, de gondoltam biztos gazdival van. Egyszer csak Fidóra rárontott egy hatalmas farkas kutya. A kisfiam kezéből kitépődött a póráz. Ő persze nagyon sírt. Alig tudtuk ketten megfogni a pórázt. A barátnőm arrébb vitte a két kicsit. A farkas kutya egyre rá csak rárontott mi kutyánkra, aki csak nyűszített, és próbált elbújni a lábunk mögött. Nem tudtunk a farkas kutyától sehová bújni, mert rontott felénk. Nem tudom mennyi idő telt el így (nekem óráknak tűnt), de a farkas kutya szája már szinte habzott, és iszonyatosan be volt vadulva. Már kezdtem kétségbeesni, mikor megjelent a gazdája pórázzal a kezében. Megfogta a kutyát, és elkezdte verni a pórázzal. Én meg csak azon voltam minél messzebb vigyem a kutyát, és a gyerekeket a farkas kutyától.

Ja, a legszebb az egészben, hogy több stégen is voltak „férfiak”, de senki nem jött segíteni